Sziasztok,
Megérkeztem, viszatértem, és most együtt csinálhatjuk végig ezt a sztorit, mely igazán a szívem legmélyéből szól. Nagyon sokat jelent nekem, figyeljetek oda és odaadással olvassátok. Olvassatok a sorok között!
Megérkeztem, viszatértem, és most együtt csinálhatjuk végig ezt a sztorit, mely igazán a szívem legmélyéből szól. Nagyon sokat jelent nekem, figyeljetek oda és odaadással olvassátok. Olvassatok a sorok között!
~xx
×××
Az ég egyhangúan szürke volt, ahogy az összes többi napon is. A távoli
hegyek ködbe burkolóztak. Kellemes lankák tövében fakó pipacsok kókadoztak csomókban
szétszórva a fű unott zöldjében. Darazsak,
dongók köröztek a piros szirmok közül kíváncsian kikandikáló porzók körül.
Blair az ablaknál állt, kifelé bámult mintha egészen messze akart volna
ellátni, át a lankák mögötti fákon. Túl a hegyeken, mindenen.
– Nem
tudok többé egy délibábot szeretni. Megkaptam az öleléseket, a csókot és
megannyi forró éjszakát. A lelkem megszűnt olyan ártatlannak lenni, hogy
viszonzatlanul szeressen – mondta, és lassan mellkasa elé emelte a kezét,
megszorította medálját.
– Honnan tudod, hogy én nem egy délibáb
vagyok? – Hangja szárazon csengett.
– Nem tudom… Remélhetném. De nem vagyok olyan
ostoba. Nem kellene találkoznunk többé, mert beléd szeretek, és az egyikünknek
sem lesz jó – A lány lehajtotta fejét. Csak a párkányt bámulta egy pillanatig,
majd hozzá fordult, és a pólóját, hogy a tekintetét kerülje.
– Miért ne lenne jó?
– Ne viselkedj ostobán. Neked tudjuk, miért.
Nekem pedig azért, mert te nem szerethetsz engem.
Hosszas csönd uralkodott a szobában.
Blair lassan közelebb sétált, és átölelte a férfit. Viszonzatlanul
maradt, mégsem keltett olyan érzéseket, mintha eltaszítanák ezzel. Olyan volt,
mintha lelkével fonná körül, ez volt, ami összetartotta őket. Csak annyi, hogy
a férfi ugyanúgy vágyta azt az ölelést, ahogy ő. Csak annyi, hogy nem volt
ellenére, hogy egy csinos nő belészeressen.
Behúzta a sötétítőfüggönyt, mély lélegzetet vett, s a férfi az ágyra
ült ezalatt. Hagyta, hogy simogassa a karját, a mellkasát. Félhomály uralkodott
a szobában, régi televíziókészülékből Zs kategóriás horror duruzsolt, csak
halkan.
Minden délután az ebéddel kezdődött. Szinte kötelező jelleggel érkezett
az üzenet, amely felkérte a lányt a négy óra utáni mihamarabbi ebédre, amely a
számára vesztes billiárd játszmává bonyolódott, s majdnem mindegyik egészen
pontosan ebben a kompozícióban fejeződött be. A Nő keze a férfin, puhán
simogatva, éppen csak cirógatta, mint egy macskát. S a napokkal az érintések
jelentősége is megváltozott, ahogy teltek. A homályos, idegen szagú szobában
egymásról értekeztek halkan, hogy a szomszéd ne hallja.
…
Augusztus huszonkettedik napját írták, erre egészen pontosan
emlékezett, éppen ezen a napon érkezett a komor épületbe. Kastély benyomását
keltette, a gótika stílusjegyeit viselve magán a viktoriánus épület. Oly
erőteljesen lengte körül a halál atmoszférája, hogy előtte a valaha büszkén
pöffeszkedő magnólia a nyár közepén, kopaszon ágaskodott. Kopaszon, szárazon…
Jó pár percet ácsorgott ott jellemétől, és ruházatától merőben eltérő stílusú rózsaszínű
bőröndjével, s bámészkodott, mire a barátai megtalálták, és megkapta a kulcsait
a szobájához. Ő maga teljesen feketébe
burkolózott, ruháján egyetlen szín ütött el a többitől, fehér gallérja.
Egészen egyszerű kis szoba egy fürdővel. Fehér fal, sötét bútorok. Az
első gondolata az volt, hogy éppen olyan, akár egy kripta. A fal valami idétlen
technikával készült, melynek köszönhetően kitüremkedések, csúcsocskák
borították. Már első pillantásra megállapította, hogy a koponyás posztert csak
az ajtóra lehet majd feltenni. Beleszeretett abba az alakba a plakáton. Egy
dekoratív csontváz csuklyában, kihívóan bámul a papírról. – Egy kevéssel több
hús és bőr, és máris az esetem lennél – gondolta mindig. Bár sokszor érezte
úgy, hogy talán még így is belefér. Legalább ő nem okoz csalódást, hiszen csak
egy kép.
A szobában az ajtó mellett helyezkedett egy komód élével, ezen régimódi
televíziókészülék foglalt helyet. Pontosan ez a szó jutott az eszébe róla;
televíziókészülék. Ahogy maga a szó, az eszköz is idejemúlt volt. A komódban
három széles és két keskeny fiók biztosított helyet. Szemben két személyes ágy
középen, mellette gardróbszekrény néhány vállfával, az ajtóbanbelülről
szögekkel. Vélhetőleg egy korábbi lakó hiányolta az akasztókat. Emellett polcos
asztalka egy tükör alatt. Mellette a
fürdőszoba ajtó.
Blair aznap először maradt egyedül. Bőröndjét a komód mellé állította,
az ágyra huppant, és mélyet sóhajtott, mintha ezzel akarná kiűzni a
gondolatait. Hirtelen elméjébe kúsztak a személyiségét szilánkokra zúzó szavak,
majd az egész napi útja a buszon. Az új élet reménye, és a tervei ezen a
helyen. Sikerült hamar életet lehelnie magába.
Rövidesen újra barátai társaságában élvezhette új élete első estéjét.
Körbevezették a birtokon, megmutatva a különböző szárnyakat, kerteket, parkokat
és épületeket, amik az intézethez tartoznak. A hatalmas vidéki épületegyüttes minden
porcikájából gyönyörűség áradt, tücskök ciripeltek a nyári éjszakában a
távolból. A világításnak köszönhetően a monumentális épület, tekintélyt
parancsolóan meredezett felettük, mint egy szigorú úr. Részletes leírást kapott
a személyzet munkájáról, természetesen arról is, amire legkevésbé volt
kíváncsi. Mégis érdeklődéssel hallgatta, mert kis izgatottsággal öntötte el,
hogy az élete ahelyett, hogy véget érne ebben a nehéz időszakban, inkább
szárnyra kap.
Később egy ciderrel a kezükben
tűzijátékot néztek, s a sötétben bohóckodó vadnyulakat. Ők valamiért a hely
különlegességeinek számítottak, mindenhol ott sündörögtek, puhácska bundájukkal
édeske füleikkel, mozgó orrukkal. Zsúfolt kis szoba ajtajában üldögéltek, s egy
nem mindennapi rózsaszín tévéből a legdivatosabb dalok szóltak. A szoba egy
sorház részeként olvadt a környező színes deszkás kis apartmanokba, mintha
hozzájuk tartozott volna, mégis oly különálló volt és idegen. Blair az égre
emelte tekintetét, a csillagokat csodálta két tűzijáték vidám fényei között, s
egy pillanatra megszédült.
Búgó gondolatai elhagyták néhány órára, s úgy tetszett mintha egész nap
eszébe sem jutott volna semmi. Semmi, ami azelőtt történt, hogy felszállt volna
a vonatra. Mintha ezzel a nappal minden lezárult volna a múltból, s elvitte
volna azokat a kellemetlen emlékeket. Emlékezett, ahogy német országban beszélt
az érzéseiről egy lánynak;
Aki savanyú képet vágva pillanatokig csak figyelte.
– Szoktál még rá gondolni? Emlékszem, nekem
nagyon sokszor eszembe jutott egy nap alatt – mondta, s próbált együttérzést
erőltetni magára. Vagy legalábbis így tűnt.
– Nem. Egyszerűen csak ott van. – Kezét
felemelte, mint a kettőt, s vízszintesen fektette a levegőben. – Ez a jelen – rázta meg balkezét és a jobb
fölé helyezte. – Ez az, ami most történik, ahogy most itt veled beszélek – Ez
pedig – ezúttal jobb kezét rázta meg kissé, de a bal alatt hagyta – a vele
kapcsolatos emlékek, a rágódások. Ez a kettő párhuzamos egymással, mint két
réteg vécépapír és mindkettő egyfolytában jelen van a fejemben. Együtt járnak.
Megkeserítik minden percem, azt is, ami szép. Már ha a jelent háttérbe nem
szorítja az a vívódás magamban, a rágódás és az emlékek. Az emlékek teszik
nehézzé, mert ők teszik széppé és miattuk van hozzáragadva a jelenhez. Domináns
és gonosz. Sokszor felül kerekedik.
– De csak mert friss – mondta – Meglásd,
hamar elmúlik.
Csak legyintett, és folytatta életét. A beszélgetést pedig másfelé
terelte. Vidámabb, érdekesebb dolgok felé. Mindenki vidám volt, jókedvű, és ez
a jelenet senkinek sem jelentett annyit, mint annak az egy személynek, aki úgy
érezte… Sosem fog elmúlni. S abban a pillanatban inkább kudarcnak élte meg,
mint veszteségnek. Nem tudván, hogy ez egy egészséges lépés a felejtés felé. S milyen igaz volt az a hetykén odavetett
rövid mondat! Mintha ez a szürke nap maga alá gyűrte volna, pedig két vagy
három hét is alig telt el. Ez az egyetlen nap gyógyír volt szívnek, léleknek.
Blair kihúzta magát, és
kiélvezte ezeket a kellemes pillanatokat a barátaival. Közben lelkiekben a
holnapi nem kívánt, de szükségessé vált programra készült fel. A cirkuszra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése